Az iszlám egy szigorú vallás
Először is fontos tudnunk, hogy teremtett lények vagyunk, hívők vagyunk. Szerencsések, ha azok közé tartozhatunk, akik hisznek a Teremtőben. Azt mondom, „Le ilehe illa Allah”, vagyis „Nincs más jogosan imádható isten Allah mellett” és azt, Aki engem teremtett Allahnak hívom. Őt szolgálom egyedül, azt az Egyetlent, Akihez halálom után visszatérek majd, Aki mindenféle képességet adott nekem, aki kinyitotta a szemem és a fülem. Allah azt mondja a Koránban:
„Hát nem adtunk neki két szemet, és nyelvet, és két ajkat és mutattuk meg neki a két utat?” (Város szúra, 90/8-10)
Ő az, Aki megteremtett minket, Aki formát adott nekünk és mindaz, amink van, Tőle kaptuk. Mindannyiunknak személyiséget adott. A világon minden egyes embernek meg van a saját személyisége. Sőt tovább megyek, a világon minden teremténynek is saját személyazonossága van. Tudtad például, hogy minden egyes zebrának más a csíkozása? Vagy hogy minden egyes embernek saját egyedi szivárványhártyája és ujjlenyomata van? Ez a Teremtő, Aki mindezt megteremtette. Ennek a Teremtőnek borult le Mohamed próféta ﷺ. És ha mi is leborulunk, ennek a Teremtőnek tesszük le a fejünket a földre, senki másnak.
Mi nem vagyunk ateisták, nem vagyunk azok, akik abban hisznek, hogy mindezt a természet alkotta. Hogy csak úgy magától lett minden és mi is a természetből jöttünk létre. Hanem azok közé tartozunk, akik hisznek abban, hogy valaki megteremtett minket és az egész világmindenséget. Tehát ha minket a Mindenható teremtett meg és mi alávetjük magunkat Neki, tudnunk kell, hogy ugyanez a Mindenható egy emberből teremtette meg a többit. Allah azt mondja a Koránban:
Ez azt jelenti, hogy egyetlen emberből teremtett meg mindannyiunkat, és már a kezdetek kezdetén voltak szabályok és előírások. Miért? Mert tudnunk kell, hogyan éljünk, hogy az enyém az enyém, a tied pedig a tied. Hiszen nem vehetek el csak úgy valamit, mert azt akarom, ha nem az enyém. Tehát kell lennie szabályoknak.
Ahogy vannak például közlekedési szabályok is és csak ezen szabályok betartásával adnak a kezedbe jogosítványt. Nem vezethetsz csak úgy jogosítvány nélkül. Tehát ha azt mondjuk szabadság, az nem jelenti azt, hogy azt csinálok, amit akarok és ha kedvem támad, elütök valakit. Vagyis ha azt mondom, hogy meg van a jogosítványom, akkor most már arra vezetek, amerre akarok és elüthetem ezt vagy azt az embert is? Ezt nevezzük szabadságnak? Persze hogy nem! Felelősséggel kell vezetnem, anélkül, hogy bárkit is elütnék.
Nekünk megvannak a magunk jogai és az iszlám megadja hozzá a szabadságot. Tehát meg vannak azok a szabályok, amiket az iszlám vagyis a Mindenható a kezdetek óta előírt arról, hogyan viselkedjünk egymással, hogyan kapcsolódjunk a Teremtőnkhöz, hogyan legyen könnyű az életünk vagyis, hogy ne üssük el egymást és ne tegyünk olyan dolgokat, amikkel magunkat ütjük ki.
Ha például kenyeret akarok vágni és fogom a kést, tudni fogom, hogy óvatosan vágjak vele, nehogy elvágjam az ujjam. Nyilván nem ott fogom elvágni a kenyeret, ahol a kezem van, ostoba lennék. És ha a testvéred figyelmeztet téged, hogy vigyázz a kezedre, nyilván nem fogod zokon venni tőle és azt mondani neki, „hagyjál már, azt csinálok, amit akarok”. Hanem megköszönöd neki, hogy figyelmeztetett és megnyugtatod, hogy figyeltél rá, nehogy megvágd magad. Ugyanígy, ahogy a Teremtő megteremtett minket, céllal teremtett. Oka van annak, hogy Allah megteremtett minket. És vajon mi ez az ok? Allah a Koránban azt mondja:
De ez a szolgálat nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában olvassunk Koránt vagy imádkozzunk. Hanem azt, hogy az életedet a Teremtő Isten törvényei, szabályai szerint éled. Ha így teszel – Allah megelégedésére – a nap 24 órájában Őt szolgálod. Tehát például, ha időben lefekszel éjszaka vagy ha lefekvés előtt megemlékezel a Teremtő Istenről. Vagy evés előtt fohászkodsz Hozzá, mert tudod, hogy ha eszel, ezzel is Őt szolgálod, hiszen energiát kap a tested, hogy a tennivalóidat elvégezd, vagy el tudj menni dolgozni, hogy a családodnak megadd, amire szüksége van. Ezek mind istenszolgálatok. Vagyis a Mindenható nem megnehezíti, hanem épphogy megkönnyíti az életünket, de vannak emberek, akik nem szeretik a szabályokat és az előírásokat.
Vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy egy olyan iskolába jársz, ahol nincsenek szabályok. Egy idő múlva lesznek gyerekek, akik lekésik a tanítást. Ezért szükséges lesz bevezetni egy szabályt, hogy 8:00 óráig be kell érni az iskolába. Vagy a gyerekek mobiloznak az órákon, kell hozni egy olyan szabályt, hogy nem szabad órán mobiltelefont használni. Igaz-e?
Tehát miért kellenek szabályok? Azért, mert mindig lesznek olyan emberek, akik miatt be kell vezetni bizonyos szabályokat. Az iszlám nem Mohamed prófétával ﷺ kezdődött. Az iszlám azt jelenti, hogy alávetem magam a Teremtő Isten szabályainak, törvényeinek, parancsainak. Hiszünk abban, hogy volt az emberiségnek egy kezdete Ádámmal (béke legyen vele), akinek a Teremtő szabályokat szabott. Ahogy mi muszlimok, úgy a zsidók és a keresztények is egyetértenek ebben velünk. Mindannyian hiszünk abban, hogy az emberiség teremtése Ádámmal kezdődött és abban is, hogy Ádámnak is adatott szabály, amit követnie kellett. Káin és Ábel története ugyanúgy benne van az Ótestamentumban, ahogy a Koránban. A Korán azt mondja:
Tehát az egyikük irigy lett a másikra és megölte a testvérét (megfojtotta vagy egyes elbeszélések szerint egy kemény kővel megverte). És ez volt az első bűn. Ahhoz, hogy az élet mehessen a maga útján és az emberiség sokasodhasson, bizonyos szabályokra szükség van.
Jön valaki és azt mondja, hogy ez vagy az a szabály túl szigorú , én szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok. És az erős legyőzi a gyengét. De nem, mi muszlimok nem értünk ezzel egyet. Muszlimnak lenni azt jelenti tehát, hogy alávetem magam a Teremtő szabályainak. Tehát azok az emberek, akik a kezdetek kezdetén alávetették magukat a Teremtő Isten szabályainak, muszlimok voltak.
Ha visszamegyünk Ábrahám próféta (béke legyen vele) életébe, ő volt az első ember, aki használta a „muszlim” szót és azt mondta, hogy a körülötte lévő emberek közül egyedül ő az, aki aláveti magát a Teremtő Isten szabályainak. Sok ember úgy gondolja, hogy az iszlám egy nagyon szigorú szabályokhoz kötött vallás. Olyan szabályokkal, amik nehezen betarthatók és rengeteg ilyen szabály és előírás van benne. De vajon melyik az értékesebb vallás, amelyik azt mondja, csinálj, amit akarsz vagy az, amelyikben szabályok vannak?
Vannak olyan nem muszlimok, akik azt mondják, hogy az iszlám egy nagyon tiszta vallás, hiszen tilos az alkohol, tilos a disznó vagy a drog, tilos ez vagy az, ez nagyon jó, de túl sok szabály van benne, jobb lenne, ha azt tehetnénk, amit mi akarunk. De tegyük fel, hogy amikor iskolát választunk, vajon olyan iskolát akarunk-e, amiben mindenki azt csinál, amit akar vagy olyat, amiben szabályok vannak? Ugyanez a helyzet a vallással is. Melyik az értékesebb? Az, amelyikben mindenki kedve szerint cselekszik vagy az, amelyikben vannak bizonyos szabályok? Manapság megjelent egy új vallás, a szekularizáció. Az emberek az agyukat szolgálják. A Korán így beszél erről:
Aki a saját vágyait, a saját eszét követi, mintha az lenne a saját Istene Allah mellett. Igen, van agyunk és van eszünk, de tudjuk, hogy ennek az agynak behatárolt a megértési képessége. Például nem láthatjuk a láthatatlan világot, bár hiszünk abban, hogy vannak angyalok. Egy hadith (prófétai hagyomány) szerint, ha emlegetjük Allahot, angyalok gyűlnek körénk és fohászkodnak értünk. Most, hogy így beszélünk Allahról, körülöttünk is itt vannak az angyalok, de nem látjuk őket. Pedig Allah adott nekünk szemet is, mégsem látjuk őket, mert a szemünknek a látóképessége is behatárolt. Tehát az agyamat is úgy határolta be Allah, hogy annak megértésére legyen képes, amit Ő akar.
Vannak bizonyos dolgok, amikről beszélt nekünk és amikben hinnünk kell. Hit azt jelenti, hogy olyasvalamiben vagyok erősen meggyőződve, amit nem látok. Hiszek a Teremtőben, pedig nem látom és hiszek az angyalokban is, pedig őket sem látom. Ha mindent látok a szemeimmel, ami a világon van, akkor mi értelme van az evilági próbatételeknek?
Az ember átlag életkora kb. 60-70 év és ahogy az élete telik, láthatja, hogy az események benne mindig 1-1 vizsga vagy teszt alapját képezték. Nincs senki a világon, aki úgy élne, ahogy ő szeretné. Mit szeretne az ember ebben az életben? Mindenki szeretne a leggazdagabb lenni, mindenki szeretne a legszebben kinézni, szeretne a legboldogabb lenni, a legszebb házban élni, de nyilván mindez nem lehetséges. Még a leggazdagabbak is lesznek betegek vagy élnek egészségtelenül.
Tehát meg kell értenünk, hogy nem kaphatunk meg mindent ebben az életben, hanem folyamatosan teszteknek, vizsgáknak vagyunk kitéve és életünk folyamán a vizsgák által folyamatosan bizonyítanunk kell, hogy mi az Egyetlen Istent akarjuk szolgálni. És amikor meghalunk és bemegyünk a Mennyországba, ott fogjuk majd megkapni mindazt, amit ebben az életben szerettünk volna.
Ha ebben az életben megkapom mindazt, amire vágyom, mi értelme van annak, hogy a Mennyországba menjek, ahol úgyis mindent megkapok? Tehát itt ebben az életben nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Eleve nem is úgy nézel ki, ahogy ki szeretnél nézni. Hányan vannak közülünk, akik megválaszthatták a személyazonosságukat? Nyilván senki. A személyazonosságot Allah, a Teremtő választotta ki mindenkinek.
Ezért az a gondolat, hogy a Teremtő Isten megnehezíti az emberek életét az Ő szabályaival és előírásaival, nem igaz. Az iszlámban mi hiszünk abban, hogy az idők kezdete óta küldött próféták is mind szabályokkal és előírásokkal jöttek az emberekhez, és azok, akik követték ezeket a szabályokat és előírásokat, sikeresek lettek. Akik pedig törvények nélkül akartak élni, nem lettek sikeresek, bármennyire is próbálkoztak. Ahogy Mohamed próféta ﷺ is el lett küldve, azok, akik elfogadták az ő üzenetét, muszlimok lettek. Ők azok, akik alávetették magukat az Isten parancsainak, amiket a Próféta ﷺ tanított.
Az iszlám szó maga is a „szálám” gyökből származik, amit azt jelenti, béke. Ez két fogalmat takar. Az egyik az, hogy alávetem magam a Teremtő Isten törvényeinek, szabályainak. A béke pedig azt jelenti, hogy ha alávetem magam a Teremtő parancsainak, akkor békében leszek önmagammal és a körülöttem lévő világgal.
Ha szétnézel a világban, rengeteg példát láthatsz arra, hogy amikor valaki az iszlám szerint él és követi a Teremtő előírásait, az ember minden nehézsége ellenére is boldog és elégedett. És arra is láthatsz példát, hogy ha valaki törvényeken és szabályokon kívülre helyezi magát (igyekszik kikerülni/megkerülni a törvényeket) – még ha gazdag is – mennyire nem elégedett. Nem tud aludni sem, folyamatosan aggódik és altatókat szed.
Ha felmész a google-ra és rákeresel, hogy melyek azok az országok, ahol a legtöbben szednek altatót, meg fogsz döbbenni! A legfejlettebb országokban nem tudnak aludni az emberek normálisan! Túl sok dologgal vannak elfoglalva, túl sok minden történik körülöttük és mégsem boldogok, bár gazdagok és mindenük megvan. Tehát Allah rávilágít nekünk arra, hogy a boldogságunk és a megelégedésünk nem attól függ, hogy milyen gazdagok vagyunk! Lehetsz gazdag és megelégedett és lehetsz gazdagon is szomorú, lehetsz szegényen is boldog és lehetsz elégedetlen szegényen is. Vagyis minden az iszlámon múlik azon, hogy aláveted-e magad az Isten szabályainak, törvényeinek vagy sem.
Tudtad, hogy az iszlám az egyetlen vallás, ahol hiszünk abban, hogy a jó és a rossz sors is a Teremtő Istentől van? Ha meghal például a gyerekem – Allah óvjon ettől mindenkit! – nyilván nagyon megvisel és sírni fogok stb. De tudom, hogy ez a Teremtő elrendelése, Ő adta nekem a gyermekem és bármikor visszaveheti, amikor akarja.
Azok, akik elfogadták Mózes próféta (béke legyen vele) üzenetét az ő idejében, őket is muszlimoknak hívjuk, hiszen alávetették magukat Allah, a Teremtő Isten parancsainak, amiket Mózes próféta (béke legyen vele) hozott. Hívhatjuk őket Izrael törzsének (Banu Iszrail) vagy zsidóknak manapság, de ők, akik akkor alávetették magukat a Mózes próféta (béke legyen vele) által hozott törvényeknek, muszlimok voltak. Hasonlóan Jézus prófétához is (béke legyen vele), aki szintén törvényeket és előírásokat hozott az embereknek. A Koránban sincs másképp, amely rengeteg példát hoz, amik a Bibliában és a Tórában is benne vannak.
Allah megmutatja nekünk a Koránban, hogy ugyanazokat a törvényeket írja elő nekünk, amiket korábban a Tórában is előírt. Tehát amiket Mózes próféta (béke legyen vele) hozott a zsidó néphez, ugyanazt a törvényt mi is megkaptuk később, megerősítve számunkra.
Forrás: What are misconceptions about islam – by seikh Mufti Menk
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! Hisz tudod, a tudás akkor lesz igazán a tiéd, ha megtanítod másoknak is! Allah jutalmazzon érte!
